Céges póló kapcsán jutott eszembe, hogy itt a nyár. A legtöbb munkahelyen ilyenkor azért kicsit lazábbak jó esetben. Persze vannak határidők nyáron is, dolgozni kell, de többet megyünk szabadságra, mint az év többi részén. Az átlagembernek nincs sok szabadsága, így megpróbálja ésszerűen kihasználni. Akinek annyi szabadsága van, arról most nem beszélnék, mert sajnos kicsit ideges leszek tőle. Van a magyarok közt néhány olyan réteg, akiknek annyi szabadságuk van, amennyiről egy átlag magyar egész életében (bármennyi éves) csak álmodhat. Nem sajnálok én senkitől semmit, nem lesz jobb nekem, ha nekik kevesebb a szabadságuk (na meg a fizetésük), de az, hogy év közben is nem 8 órás a munkanapjuk (de teljes munkaidős szerződésük van), hanem négy és még sír a szájuk, azért dühítő. És pont ezek az emberek azok, akik mindig lázadoznak, hogy nekik milyen rossz a sorsuk. Direkt nem mondok konkrétumot, mert fölösleges. Ezeket nem légből kapottan, tippelve írom le, sajnos tapasztalat. Sokszor hányingerem van az ilyen emberektől. De senki nem mondta, hogy igazságos az élet.